Telkibánya főutcáján állt, az 1885-ben épült kőház. Nem volt igazán jó állapotban de szép volt, nem csak nekünk másoknak is. Megálltak előtte ki gyönyörködni, ki sajnálkozni. Rozzant kerítésével, megroggyant tetőjével, elhanyagolt udvarával - a mögötte levő dombba építve - sütkérezett a napfényben. A ház mellett egy pince rács ajtós bejárata lapult.

Ennyi ami látszott! Az mondják lakva ismerjük meg egymást. Hát sok rossz dolgot tudtunk meg a kis házról. Beázva, gidres-gödrös földes "padló", beszakadt födém, máló vakolat - ami nem is vakolat hanem tapasztás - de van benne kurázsi. Az a pince járat a II.világháborúban a falu lakosait rejtegette a katonák elől. A víznyelő a mai napig sem tudjuk hová vezette a vizet. Ki vájta ki a pincét? Nem tudjuk, de volt benne kitartás amire - ahogy később kiderült - nekünk is nagy szükségünk volt. Először is ki kellett találni, mi legyen belőle? Ismerek valakit aki - a kifogyhatalan ötletgazda - KITALÁLTA!

A Fotó albumban látható néhány kép az eredeti állapotról illetve a ház felújításáról. Minden úgy maradt ahogy eredetileg megépítették - erre különösen ügyeltünk - de az eltelt majd 130 év kikövetelt egy-két tennivalót. Túl vagyunk rajta, szép lett. Piros tetőjével, hófehér meszelt falával, rendezett udvarával na és az új szomszédsággal, nincs szégyenkeznivalója.

Ismerek egy ácsot, aki azt mondta: " A papír mindent kibír, rajzolni bármit lehet!" Hogy ebben a mondatban mennyi bölcsesség van, azt csak az tudja aki épített már valamit ami nagyobb egy cipős doboznál!

Ismerek egy másik Ács-ot, aki viszont mindent meg tud csináltatni az embereivel!

(Mellesleg a későbbiekben nem kevés álmatlan éjszakát és bonyodalmat okozott az építtető-tulajdonos hölgynek.)

Na de, pozitív gondolkodással a legnagyobb gond is legyőzhető!!!